Billentyűs hangszerek

Orgona, zongora, csembaló, pianínó

Működésük.

Zongorán, azt a hangszert értjük, amelyben egy billentyűsorral összeköttetésben álló, kis kalapácsokkal megütött, hangszekrényben kifeszített fémhúrok adják a zenei hangot. A zongora billentyűs, polifon húros hangszer, hangképzése mechanikus, a kezelése a többi hangszerhez képest egyszerű, viszonylag könnyen és gyorsan elsajátítható. Népszerűségének oka az is, hogy egy játékos több szólamot képes egyidejűleg megszólaltatni rajta, így zenekari vagy kórusműveket, de akár operákat is könnyen előadhatunk segítségével. Ilyen szempontból a zeneszerzők és karmesterek fontos segédeszköze.

Zongora felülnézet

1, öntvénykeret 2, fedél (elülső) 3, húrfogó (Kapodaster) 4, tompító 5, fedél 6, tompítókar 7, sostenuto sín
8,9, pedálmechanizmus 10, pedálrúd 11, pedálok 12, híd 13, húrtartó szeg 14, keret
15, rezonáló szekrény 16, húr

Modern zongora billentyűmechanikája (angol mechanika



1, Billentyű 2, Oszlopcsavar 3, Alsó szár 4, Lökő nyelv szabályozó 5, Lökő nyelv
6, A kalapács tengelytok rögzítő csavarja 7, Beállító csavar 8 Kalapácstengely 9 Mérlegnyelv
10, Kalapács11, Visszafogó 12 ,Tompító alsótag 13, Tompítóhordozó
14, Kanál 15, Tompító 16, Húr 17, Keret 18, Agráf 19, Hangoló szög 20, Tőke

Harmónium

Orgona:

Klavikord, csembaló, pianínó

       Pianinó belseje

A zongora közvetlen elődjének tekinthető a klavikord. Az asztalra helyezhető, téglatest alakú zöngeszekrényben a keresztben kifeszített (rendszerint kettős) húrokat a billentyűzettel összeköttetésben álló érintők (úgynevezett tangentek) szólaltatták meg úgy, hogy azokat megütötték. Működési elve eltér a csembaló típusú rendszerektől (csembaló, spinét, virginál), ahol a kifeszített húrokat billentyűzet közbeiktatásával, de pengetéssel hozták rezgésbe.A klavikordok külső formájukat tekintve téglatest alakú, vagy sokszögletű, lapos dobozok. Nem rendelkeztek alvázzal, hanem asztalra vagy más bútordarabra helyezték őket és úgy játszottak rajtuk. Ez a forma már a 15. század közepére kialakult. Belső berendezésükben egyszerűek. Mint a neve elárulja, a hangszer billentyűzetből (claves) és húrozatból (corda) állt. A húrok a billentyűzettel párhuzamos irányban haladtak úgy, hogy a mély hangok húrjai a játszó felé estek (akárcsak a cimbalomnál). A billentyűzet is a lehető legegyszerűbb volt. Úgy működött, mint egy kétkarú emelő. Innenső oldalán lenyomjuk, mire a túlsó fele felemelkedik, és a billentyű végén merőlegesen álló, a hossztengely irányában lapított fém (legtöbbször sárgaréz) ütőke (tangente) a húrt megszólaltatja. Ennek az ütőkének kettős szerepe van. Az egyik, hogy megüti és rezgésbe hozza a sárgarézhúrt, a másik, hogy egyúttal a hangmagasságnak megfelelő hosszúságra osztja. Elkerülendő azt, hogy az osztott húr mindkét része zengjen, a megütés helyétől a hangolószögek felé — tehát a játszótól jobbra — eső húrrészeket a közéjük font posztó- vagy nemezszalagokkal tompították. Húrozata kettős volt, azaz párosával hangolták egy-egy hangját, mert a vékony sárgaréz drótok az ütők érintésére olyan vékony, kellemesen halk hangot adtak, hogy a jobb hangzás kedvéért párosával alkalmazták őket. Nemcsak a húrokat kettőzték meg, hanem orgonaszerűleg két manuállal és egy pedállal is építettek klavikordokat, amelyeket orgonistáknak, otthoni használatra készítettek.

A csembalót- a csembalistáknak, otthoni használatra készítették.

A csembaló:

A csembaló (olaszul clavicembalo, franciául clavecin, angolul harpsichord) polifón billentyűs kordofon hangszer. A billentyűkkel párhuzamosan futó húrok megszólaltatása azok megpendítésével történik egy, a billentyűkkel összekapcsolt pengetőmechanika segítségével. Hangterjedelme 4-5 oktáv. Általában egy vagy két billentyűsorral (manuál) látták el. Kisebb, hordozható változata a spinét, vagy virginál, amelynél a húrvezetés a billentyűkre merőleges, vagy valamilyen szöget zár be azokkal. A csembalónak a barokk hangszeregyüttesben alapvető szerepe van, a basso continuo szólamát játssza.

Felépítése :

A csembalókat a többi zongorafélétől tehát a pengetőkészülék (bábu) különbözteti meg. A billentyű itt is kétkarú emelőként működik, mint a klavikordnál, de az ütőke (kalapács) helyett egy bábu áll a billentyű belső végén. Ez a bábu egy keskeny kis léc, amelynek alsó oldalán ólomnehezék van, hogy megütése után biztosan visszaessen az alaphelyzetbe. Felső végén egy mozgó nyelv található, amelyet egy rugó tart függőleges helyzetben, és amelynek egyik oldalába tüskeszerű pengetőt ékeltek be. A bábu helyes irányba történő mozgását egy – a bábuk sorával azonos irányba helyezett – tartóléc biztosítja. Ennek a pengetőgépezetnek működése a következő: a játékos lenyomja a billentyűt, ami ellenkező végén felemelkedik, és a bábtartó lécben álló bábut a tüskével együtt felemeli. A tüske a húrral érintkezik, amelyben egy pillanatig megakad, majd tovább emelkedve megszólaltatja, megpattintja a húrt. Amikor a zenész a billentyűt elengedi, a bábu visszaesik az eredeti helyére. Mivel a tüske (pengető) szögben elhajlik a léctől, illetve az a nyelvecske, amibe ékelték, szintén képes az elhajlásra, visszaesésekor a húr megszólaltatása nélkül tér vissza eredeti helyére, és a tüskés nyelvecskét a rúgó ismét nyugvó állapotba szorítja.Azért, hogy a húr ne zengjen tovább, a bábu felső szélére egy kis nemez vagy posztódarabkát ragasztanak, amely a húr további rezgését meggátolja. A bábtartó léccel összekapcsolódik egy úgynevezett bábfogó léc, amelyet a bábuk sora fölött helyeztek el. Ennek az a célja, hogy erősebb kezű játékos billentésére a bábu ki ne ugorhasson a járatából. A csembalók hangja tehát határozottan, keményen pengetett volt. Ennek enyhítéséül, valamint hogy a játék színesebb lehessen, toll- és ércpengetők helyett, például a francia hangszerkészítők, bivalybőrből készített pengetőeszközt is használtak. Ezt „jeu de buffle”-nek hívták. A német hangszerkészítők jellemzően egy posztóval bevont lécet érintettek a húrokhoz, hogy ezzel a lant hangjához tegyék hasonlóvá a csembaló hangját. Ennek a neve „Lautenchor”

      Zongora tőke

                                                                  A zongora hangolása

A ZONGORA BEMUTATÁSA